Vannak napok, amelyekre visszagondolva, jelentésüket megértve valóban erősödhetne, elmélyülhetne a nemzeti emlékezet. Sőt, hangozzék bármilyen megemelten is: a patrióta büszkeség. Ötvenhat a világszabadság történetének része, ötvenhat a szovjet megtorlásig, az új diktatúra hazai felépítőinek színre lépéséig a népmesei csoda és az egyéni fejlődésregények együttállása. Hősöket adó idők.

Ne az állami ünnepek, ne az aktuális politikai narratívák játsszanak be a forradalom értelmezésébe. Hanem olvassanak Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Örkény Istvánt, Bibót, a Nagy Imre-per anyagát, olvassák el Eörsi István börtönregényét, korabeli újságokat. Olvassanak és beszélgessenek róla, ennél többet nem nagyon adhatnak maguknak, ha szeretnék személyes élménnyé tenni a magyar forradalom dicsőségét.

Kérjék meg akkor már élő hozzátartozóikat, hogy idézzék fel emlékeiket, s osszák meg önökkel.

'56 a Kossuth téren október 23-án Nagy Imre hihetetlen beszéde; a politikusé, aki a beszéd közben a tömegből jött impulzusok hatására, a tömeg előtt esik át metamorfózison:

(...)Bízzunk, barátaim! Töltsön el benneteket az a hit és bizalom a jövőben, amely engem is eltölt. Erre kérlek benneteket és a hidegvér, a józanság, a nyugalom megőrzésére, amelyre ma mindennél nagyobb szükségünk van. Búcsúzom ezzel tőletek! (Nagy taps.) Menjünk szépen haza! (A tömeg elénekli a Himnuszt.) Éljen a magyar ifjúság! Viszontlátásra!

'56 október 25-én a Kossuth téren: a tömeggyilkos, sortűz lövő diktatúráé. A diktatúráé, amelyik majd felakasztja a forradalom miniszterelnökét és megannyi hősét, a diktatúráé, amelyikben a rendszerváltásig Magyarországon élni adatott.

Olvassunk valóban sokat '56-ról, mert tragikus végkifejletében is lenyűgözően szép és érdekes, és a forradalom inspirálta szépirodalmi művek sokasága is sok örömöt ad a befogadónak. Ma a Kossuth téren - beszéljenek épp hülyeségeket vagy bölcsességeket - nem díszlet, hanem a demokratikus Magyarország fundamentuma a Parlament. Képviselőink újraválaszthatók, elzavarhatók.

A megújuló Kossuth Tér valóban a demokrácia tere. 56 éve funkció nélküli épület volt csupán, s a téren több mint hatvan halottat számoltak össze október 25-én, a diktatúra áldozatait. Petri György 1980-ban írt verse, '56 56. évfordulóján is pontos esszencia gyilkosokról, forradalomról, kommunizmusról:

A kis októberi forradalom 24. évfordulójára

Egy icipicit igazítottak a világon
Imre bácsiék, Pista bácsiék.
Fölakasztották, bekasztlizták őket.
Mátyás bácsi és Ernő bácsi
megpucolt Moszkvába. (Másokról ne történjék említés.)
Azután eljött János pap országa.
„Sose halunk meg!"
Három- és harmincezer
közöttire becsülik
az itt tartózkodó és a betolakodott
hullák együttes számát.
Nehéz ennek
utánaszámolni utólag.
A valóság nem számol önmagával.
Elszámolja magát? Vagy leszámol?
Meg se tanult számolni,
elhúzták negyedikben
ezt az egységes és megbonthatatlant.
Két számot mondok:
56
68
Összeadhatjátok, kivonhatjátok,
megoszthatjátok, megszorozhatjátok.
Csődöt mondott
aljasságotok számtalan tana.

fotómontázs:Pápay Balázs